Marthi Anna : Határ, s ameddig a szem ellát

Itt még ma van, a jöv? sehol.

De felém nyúl, segít? keze,

s e tükör vágyaimmal éri be.

Pedig ostoroz egy bels? hang,

ne így! Új szokást ígér, hisz,

egyszer?sítene. Eddig bonyolult

kísérlet votam, most kilök,

s ameddig látok, mindenben,

lehetséges magamra ébredek.

Legutóbbi módosítás: 2012.05.26. @ 05:11 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak