ELŐHÍVÁS
T. D. barátomnak
Nap szélén ültünk egykor barátom.
Álmodtuk: a csillagport egy finom kéz hinti ránk.
(később ott álltunk az utcasarkon
sóvárogva várva azt a lányt)
Nap széléről még láttuk
ahogy fára gubbasztott dalunk
széthordják a seregélyek.
Nem bántuk, hisz újra mozdult
bennünk az ének.
Hittük: Tisztán szól
—- jusson mindenkinek!
Nosztalgia? Lehet, legyen!
A Nap már oly messze.
Talán le is menne,
mire kijutnánk szélére.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.19. @ 08:01 :: Kerti Károly György
