Csillag Endre : Kiáltás

Mr. Attila Serfőző “Rögök” c. kötetében van egy szándékoltan befejezetlenül hagyott elbeszélés. Ezt az elbeszélést a szerző a 7torony oldalain, anno, a maga teljességében jelentette meg. Nevezzük ezt az eredeti változatot v. 1.0 verziónak. Ennek megfelelően a kötetben fellelhető – a Széll Kálmán Tervhez hasonlóan -, a v. 2.0 verzió.

 

 

Házi szerzőink, élve a kínálkozó lehetőséggel, a művet a maguk modorában az alábbiak szerint fejezték be. Mindazonáltal először lássuk a v.1.0 verzió szerinti befejezést:

 

Mr. Attila Serfőző:

 

Kiáltás (befejező rész)

 

Héttorony/Tagjaink/Serfőző Attila/Írásai/Régebbi cikkek/15. oldal/ Kiáltás

 

Mr. Leslie Kisslaki:

 

 

Kiáltás (befejező rész)

 

 

Az öreg FORD zsörtölődve nyelte az agyagos út centimétereit. Próbált a vízen járni, mint Krisztus urunk annak idején, de közel két tonnás súlya lehúzta a ragadós sárba. Aggodalmának azzal adott hangot, le- lefulladt azon igyekezetében, hogy figyelmeztesse Zsófi-gazdit, az agyagos útfelületből a zápor sem mossa el abroncsai nyomait, ami alapján azonosítható lesz az ott döcögő jármű és tulajdonosa. Ám az agyag nyomai a gumiabroncs rovátkáiból sem tűntethetők el teljesen. Igaz, a gyilkosság idején ki vezette a kocsit, az nem egyértelműsíthető a fenti nyomok alapján. De Mathias Teufel bosszúja utolérheti őket, aki — már junior változatban — a jelenlegi Ördög Presszónak álcázott csehó (Kneipe) zsebszerződéses, fő tulajdonosa.

 

Az autó határozott lelkiismeret furdalást érzett: ott volt, mindent látott, köteles—e gazdája ellen vallani. Az egyik, vitézkedő jegenye tetejéről rájuk fütyölt egy sárgarigó, aki nyugalmazott rendőrségi fogalmazóként tengette nyugdíjas éveit:

— Jól tudom, hol lakik a bíró!

A füttyöt az önmagával nagyon elfoglalt Zsófi amúgy sem értette volna. Nem úgy a berezelt FORD.

 

*

 

Az Ördög Presszóban Lepziger csapos és egy személyben résztulajdonos, hogy a kocsma a kedvezőbb adózás miatt vegyesvállalat legyen, már a harmadik kör kubai rumot mérte ki kísérővel együtt a bárpultnál csaknem bóbiskoló Perbált atyának. A kísérő özvegy Rendhagyó Terézia, a házvezető nője volt. A „rendhagyó” ragadványnév, mint állandó jelző is egyben, azért emelte Terka presztízsét a környéken, mert őkelme szebb időkben az Angol Kisasszonyok budai zárdájának földszinti ablakán keresztül ugrott ki a trendből egy délceg káplár kedvéért.

A kiérdemesült atya a miatt tört lándzsát a “Kubai” mellett, mert egy korai felmenője a Karib térségben „fűtő” volt egy menetrend szerinti kalózhajón. A halálfej alatt vitorlázók ugyanis menetrend szerint kirabolták a Szent Péter által alapított, korabeli egyház jótékonysági és segélyszállítmányait, hittérítőit ringató dereglyéket. Ezért az utódja a hajó egész legénységét kitagadta az egyház kebeléből.

A negyedik kör után Terka haza támogatta az elázott atyát, aki ilyenkor mindenkori tehetsége és állandó tisztsége szerint, többször is boldoggá avatta Terkát.

Perbált atya hazafelé menet, mintha egy, a ragadós agyaggal küszködő, éktelenül káromkodó FORD-ot látott volna elpöfögni. Másnap – az estvéli, kocsmai és otthoni megpróbáltatások miatt – azt hitte, csak álmodta mindezt, csupán az istenkáromlásra emlékezett. Egész életét annak szentelte a klerikus, hogy vezekeljen kalóz őse bűneiért. Fidel Castróval és a hasonló diktátorokkal, rendszereikkel nem szimpatizált, nem volt hajlandó képviselőiket gyóntatni, és kiszolgáltatni nekik a különféle oltári szentségeket.

 

*

 

Papp százados, aki hobbi foglakozásként a geológiát művelte, éppen talajmintákat vett a Zsófi csillaggarázsában álló FORD-ja hátsó, meghajtott abroncsainak rovátkáiból és a sárhányókból. Major hadnagy, a főnöke utasítására, ugyanezt tette az Ördög Bánya környékéről. A több hektáros külszíni bánya mély gödrei csaknem színig meg voltak telve vízzel. Oda folytak az esőzés alkalmi patakjai. Sőt, ott halmozódott fel a talajvíz, ahol a bányászás megsértette a vízzáró réteget. Nem csoda hát, valóságos vízi paradicsom alakult ki az egykori bánya helyén, vonzva a vízi élőlényeket és a turistákat, pecázókat is. „Őrdög Tavak” néven hívogatta a rigófüttyös táj a kikapcsolódni vágyó külföldieket. Csak egyetlen gödör maradt szárazon, amelynek a partján Major hadnagy bóklászott.

A hadnagy levett kalappal köszöntötte az éppen a kocsma irányába,  kísérő nélkül, igyekvő Perbált atyát:

— Dicsértessék, Atyám! Hova ilyen sietősen e korai órán?

— Mindörökké, édes fiam. Az este ott felejtettem a presszóban az olvasómat. Azt úgy megszoktam, amikor „kiküldetésben” voltam Recsken, akkor készítettem félig főtt babszemekből, ezért semmi módon meg nem válnék tőle.

— Az este, hazafelé menet nem hallott atyám valamiféle segélykiáltást, sikolyt?

— Nem, édes fiam. Azt nem, de egy öreg FORD rettenetesen kínlódott a sárral, és e miatt csúnyán szitkozódott. Rá is szabtam mindjárt néhány miatyánkot és üdvözlégyet.

— Látta-e, Atyám, ki vezette a járművet?

— Nem. Azt nem láttam, de az autó úgy dülöngélt, mint egy részeg matróz a hetedik fedélzeten, tájfun idején.

— Köszönöm, Atyám. Sokat segített. Áldás, békesség! Bo… bocsánat, dicsértessék.

— Mindörökké — válaszolt az egyházfi fejét csóválva, elmenőben.

 

*

 

A nyomokkal, az agyagmintákkal, Perbált atya vallomásával a Csaba lakásán szembesítette a két nyomozó Zsófit. Az volt az egybehangzó véleményük, András vezethette a kocsit, és az Ördög Presszó helyett az „Ördögárokba” esett be.

Ezt a véleményt a Zsófi vallomása akként erősítette meg, hogy sajnos András hozzáférhetett a kocsihoz, tudta, hol a pótkulcs. Zsófi meg azt tudta, hol kell kerestetnie Csabával eltűnt járgányát. Csaba megerősítette, ő talált rá Zsófi elmondása szerint a verdára, és hozta haza, jelenlegi helyére.

A szerelmes pár tehát az elvált és elhalt férj esetében minden gyanún felül áll. A nyomozást avval zárták le, András halála sajnálatos baleset volt.

Csaba és Zsófia nem annyira sajnálták a volt férj halálát, hanem hevesen egymásba mártogatództak, mihelyst a rendőrség kitette a lábát tőlük.

 

 

 

Mr. George Tumpeck:

 

Kiáltás (befejező rész)

 

Georgy a majdani, híres sporthorgász és leendő biológus elmélázva ül az Ördög Tavak legnagyobbika túlpartján, ahol nem húsz, csak nyolc–tíz méter a gödör. Macit ilyen utakra nem hozza magával csupa elővigyázatosságból, és azért, mert az édesvízi szörnyetegek előszeretettel vadásznak civil kiskutyákra. A DISCOVERY CHANNEL hasonnevű sorozatának hősétől — a felkészülés során —, jól megtanulja, milyen szerelések, módszerek, csalik szükségesek az ilyesféle fenevadak kifogásához. Elhozza a kalandra vízálló, 3D—s kamera szettjét magával hozza, ami kikötése a csatornának, és ezt a javadalmazás mellett a kontraktusba is rögzítik. Georgy ugyanis kitűnő üzletember.

Mi tagadás, Georgy határozottan ideges. Nem hisz ugyan a bennszülötteknek az Ördög Presszóban, akik majdnem megverik hitetlenkedése miatt. Ezek a jó emberek ugyanis azt állítják, legalább öt méteresre megnőtt az a bestia, ami az Ördög Tavakban garázdálkodik. A város gimnáziumának biológia tanára állítja, ördögrájáról lehet szó. Georgy inkább dr. Ary Csillának hisz, aki e—mailben közöli vele, az ördögráják kizárólag planktonon élnek a meleg tengerekben. A tanár viszont mutációra és Mathias Teufel átkára hivatkozik. Az iskolamester kardoskodik még az európai ördöghal mellett, ami igenis eljuthat az Alföldre a Földközi Tenger partjairól, és megnőhet a Sporthorgászok Világszövetsége hivatalos folyóirata szerinti, legfeljebb két méteres nagyság fölé.

Georgy felállítja a kamerákat, és konstatálja, nem sokára vihar lesz. Lecsukja gondosan a csomagtér tetejét. Abban ugyanis a személyes holmik mellett egy olajfestmény is meglapul. A festmény címe: „Kiáltás”. A kitűnő üzletember ezt a remeket a Villás galériában vette potom ötvenezer forintért. A szerény szignó a festmény jobb alsó sarkában virít: SM(ester)

 

Horgászunk minden elképzelhető csalival próbálkozik, amik a rablóhalak kifogására alkalmasak, egyelőre minden eredmény nélkül. A szörnyeteg nyílván a mélységben lapul. Megérezhette, most emberére akad.

A vihar határozottan közeleg, távolról, majd egyre közelebbről dörög, villámlik. A tó innenső partján egy öreg FORD közeledik, és áll meg Georgyval átellenben. Az autóból egy feltűnően csinos, negyvenes nő lép ki kénsárga gumicsizmában, ami jól illik az autó sicherheitsgelb fényezéséhez. „Talán valami kollegina” gondolja Georgy. De nem. A hölgy viselkedéséből, testbeszédéből látszik, az Ördög Presszó felől vár valakit. Egyelőre azonban senki sem jön.

Közben elered az eső. Nagyokat csattan az ég, majd ömleni kezd. Egy villám a George kocsija közelébe csap le. Ezt az autó fedélzeti komputere úgy értelmezi, parancsot kapott a csomagtér tetejének kinyitására. Az felnyílik, és a remek olajfestményt kikapja az orkánná erősödött szél, és viszi egyenesen a tóba. Georgi sóbálvánnyá válva látja — és nyílván a kamerák is —, a sötét mélységből egy hatalmas valami feje magasodik ki, rajta csak a bajusz két méteres, elnyeli, majd undorodva ki is köpi a festményt, és elmerül a habokban. „Sebaj — gondolja a nagy horgász — ezzel is többet tudunk a bestia étrendjéről. No, meg az olajfestmény amúgy is vízhatlan. Bolond ez a hal—micsoda. A festmény kedvezően befolyásolná a húsa telítetlen zsírsav-tartalmát.

Másrészt boldog Georgy, ilyen festményköpő szörnyeteget bizonyára nem láttak még a Discovery nézői, akik nem kevesen vannak a világon. Nem is sejti, szenzációs snittje még csak most következik.

A presszó felől szakadt férfialak bandukol a parton dekkoló autó felé. Ez jól látható az esőfüggönyön keresztül, de a jármű vezetőjét mintha föld, vagy a tó szörnyetege nyelte volna el.

Ebben a pillanatban a kocsi bal hátsó, lehúzott ablakán kinyúl egy kecses, kesztyűs kéz, és valami papírba csomagolt tárgyat nyújt át a férfinak. A tárgyat a férfi szó nélkül a szájához emeli, és le sem teszi, amíg az meg nem könnyebbedik. „Üveg lehetett” — gondolja a horgász, miközben a tárgy kecses ívét figyeli, ahogy az a tóban landol.

Georgy rá se eszmél, drámát lát, amikor a férfi teste kalimpálva közelít a vízhez, nem kiabál, minden jól kivehető, mert közben eláll az eső. „Még néhány méter, és csobban” — gondolja a horgász, de ekkor a fenséges fenevad kiemelkedik a vízből, és egyetlen mozdulattal, keresztben lenyeli gyanútlan áldozatát.

“Hiába az Jóisten mindenkinél jobban tudja, mi a legjobb csali az édesvízi szörnyetegeknek” — mormogja a nagy horgász.

 

Georgy megborzad. Kikapcsolja a kamerákat. A túlpartra át sem mer nézni. Minden készségét elpakolja, beül hű kocsijába, gázt ad, és azzal az elhatározott szándékkal távozik, „elmegyek én inkább rettenthetetlen oroszlánvadásznak a Föld nagyobb vízesései mellé, mert ott gyakrabban villámlik, mint a szavannákon”.

 

George a feleségének, engesztelés gyanánt, az Ördög Presszó látképét viszi a békésen csillogó bányatavakkal.

 

 

-0-

Legutóbbi módosítás: 2012.05.06. @ 17:55 :: Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 162 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.