Bakkné Szentesi Csilla : Szívcserepek

…egy korábbi versem kissé finomítva… – https://7torony.hu/content.php?c=36470 *

Zeneajánló: – videóm –

http://youtu.be/q-4HqP1S9dk

 

 

Nem is tudom, felkel-e a Nap,

hisz’ hozzám olyan ritkán látogat.

Nem is tudom, mikor van az éj,

szememre nem jön álom rég.

Nem is tudom, élek vagy csak holt

lelkem barangolja be a nyárfasort,

hogy látok vagy csak néha úgy teszek,

mert jobbnak látnak úgy az emberek.

Hangya vagyok vagy őrült óriás?

Fejemben megbomlott a sokszínű varázs.

Rajtam Isten keze sem hagyott nyomot,

nem enyhített e lázas homlokon.

Ha minden napot visszagörgetek,

csak tört szívemből hullnak cserepek.

Nem is tudom, felkel-e s minek,

ha süt is a Nap, bent minden jéghideg.

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.