Elröppent egy újabb év, akár a sóhaj,
s most, mint kanca nyakán a ló haj
úgy lobog bennem az óhaj,
hogy szavakat szavakba öltsek,
és néhány percet töltsek
azzal, hogy a rendkívül csinos, kicsit sem rút
hölgykoszorút
inkább gyorsan, mint lassan
elszórakoztassam.
Írásom azért foglalja itt a helyet,
hogy most harmatos virág helyett,
a n?napi ünneplés hevében,
elrebegjek néhány rigmust a magam, s férfitársaim nevében.
Ilyenkor minden férfi, pasi, haver,
– a szíve ha ver –
ott hever
a n?k lábai el?tt,
mint a tigrisb?r, amit a vadász lel?tt.
De ne szépítsük azért, számunkra a legnagyobb talányok,
az asszonyok, a lányok.
Mi a n?? Az életünket sokszor adnánk érte mi,
de megérteni
igazán, soha nem tudjuk a titokzatos n?t,
s?t.
A n?i lélek mélyére egy Hegel, egy Kant
se kukkant
úgy, hogy magát kiismerje,
és amit lát ki is merje
kürtölni,
inkább elkezd kertelni.
Vegyük most sorra a történelmi n?ket,
a koronás és koronázatlan f?ket,
hátha meg tudjuk fejteni itt-ott,
a n?t, mint kibogozhatatlan titkot.
Van egy olyan tévhit,
hogy miután Isten megteremtette a férfit,
a vállát mérgesen megrántotta,
mert rájött, hogy elrontotta.
E hibája után a fejébe vette,
és a gondolatot tett követte,
Ádámnak a bordáját kivette,
és hogy emelje a férfi körül a h?t,
megalkotta a n?t.
Évával beindult a legújabb széria,
ahol jóval domborúbb a karosszéria,
és mivel Isten nem volt hanyag,
az anyag,
mit belegyúrt, mint utóbb kiderült,
jóval tartósabbra sikerült.
Termelte a sok sikeres n?t Hellasz,
s kinek az eszér?l is sok jót hallasz,
az Athénéékt?l Pallasz.
Vagy itt van a hét múzsa,
súlyuk együtt nincs két mázsa.
Mindegyik csókja,
mint a csáklya,
aki náluk kilincsel,
azt magukhoz láncolják bilinccsel.
Vagy vegyük, amikor a riadt,
de csodaszép Heléna miatt,
a férfiak nem voltak restek,
egymás torkának estek,
majd e végett,
a görög világ sokáig égett,
és évekig egy csomó népet
háború háborít,
és ez a háború mindenkire sok bajt ráborít.
Némely n? példaképe,
az akkori világ szépe,
aki szeret?it egymásután teszi lapátra,
Kleopátra.
? az a típus,
aki a szíveken tapos.
A magyar történelemb?l sikeresen
kikeresem
az els? n?t, aki az ország élén,
biztosan ült a trónszéke szélén,
kit kezdetben a nemesség lenéz,
? Mária Teréz.
Kés?bb a rendek meghajolnak el?tte kétrét,
és mindenki felajánlja neki életét és vérét.
Sokszor, sok férfi feje abban f?tt,
hogy lerohanja Európát, ezt a gyönyör? n?t.
Évszázadokig a nyugat sugdosott fülébe,
csak ? hajolhatott fölébe,
de néhány éve keletet is befogadta az ölébe.
Egyszer a németek vezére
is pályázott kezére,
de szerencsére ez a csodaszép n? rátarti,
így hamar visszament a parti.
Hát eddig a kép, amit a n?r?l festettem,
eléggé testetlen,
van mit alakítani a gyengébb nem pajzán
rajzán.
Az biztos, hogy minden n? szinte
?szinte.
Bármely n? a férfit el tudja b?völni,
s repertoárja könnyen tud b?vülni,
mert ez a kellem, ez
minden n?t jellemez.
Van olyan,
akinek a tudása, mint folyam,
b?ven árad,
ki szinte sose szárad,
és van olyan is, akit csak rúzs meg szempilla spirál
inspirál.
A n?k tigrisként ?rzik a családi kandallót,
s nem egyszer ?k hordják otthon a pantallót.
Mi férfiak, nem nagyon szeretjük azt a szerepet,
mikor a n?knél számunkra csak a felebaráti szeretet
kap terepet.
Feszegetjük ezt a keretet,
hogy a hátunk majdnem bereped,
s mikor nem is várod,
akkor találod meg a párod.
Ha led?lt köztetek a barikád,
akkor olyan a n?, mint a barikád
vagy, mint puha fehér nyulacska,
esetleg kéjesen nyújtózkodó macska.
A n?k ellátnak minket minden földi jóval,
jóval
többel megint,
mint járna nekünk érdemünk szerint.
A n?k a világ jobbik fele,
mi férfiak ebbe nyugodjunk bele.
Ha a világ „n?tlen” lenne,
lenne-e az embernek öröme benne?
A válaszom: nem,
kell a gyengébb nem!
Szumma szummárum azt mutatják a jelek,
a férfiak és n?k külön-külön csak felek.
Tán ennyib?l is ért, aki nem balga,
azért végül itt van összefoglalva:
ezen az ünnepen senki sem morc,
éljen március 8!
Éljenek a n?k,
mivel ?k
az életünket megédesít?k!
Legutóbbi módosítás: 2012.03.08. @ 14:14 :: Vadászi Árpád