Életének 98. évében szerdán elhunyt Félicien Marceau belgiumi születésű francia író, drámaíró, esszéista, több mint negyven regény és színmű szerzője – közölte kiadója.
Félicien Marceau, eredeti nevén Louis Carette 1913. szeptember 16-án született a belgiumi Cortenbergben. Jogi tanulmányait a leuveni egyetemen végezte, majd 1936 és 1942 között a belga rádió és televízió munkatársaként dolgozott, a német megszállás idején, 1944-ben emigrált Franciaországba, 1959-ben vette fel a francia állampolgárságot.
Creezy című regényéért 1969-ben megkapta a legjelentősebb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat, 1976-ban pedig Marcel Achard halálát követően a Francia Akadémia tagjává választották. A Becsületrend lovagja volt, és számos egyéb irodalmi díjjal (Interallié, 1955, Jean Giono, 1993, Jacques Audiberti, 1994) tüntették ki.
Hosszú és művekben nagyon gazdag irodalmi pályáját keserédes, humorral teli, időnként provokatív stílus jellemezte, műveiben elsősorban az egyén szabadságkeresése érdekelte a természeténél fogva elnyomó társadalomban.
A Goncourt-díj odaítélésekor már elismert és kedvelt regényírónak számított Franciaországban, de színpadi szerzőként is jelentős sikereket ért el. Az 1956-ban írt A tojás című darabját Hubay Miklós fordításában Magyarországon többször is bemutatták. A párizsi ősbemutatót követően már egy évvel műsorára tűzte a Nemzeti Színház, s az előadás nagy viharokat kavart, a kultúrpolitika ugyanis az áthallások miatt korlátozta a havi előadások számát, amelyek mindig telt házzal mentek. A tojásban benne lenni, vagy kívül rekedni azonban 1957-ben szállóigévé vált Magyarországon. Magis szerepében Kálmán György ekkor aratta első kiugró sikerét, és egy csapásra Magyarország vezető színésze lett.
„Emlékszem arra a pillanatra, amikor 1957-ben Gyuri berobbant a Blaha Lujza téri Nemzetibe Félicien Marceau A tojás című darabjának főszerepében. A sötét színpadon fellobbant egy öngyújtó fénye, és ott állt Kálmán Gyuri.
Sohasem bízott a sikerében. A főpróbákon is kételkedett. A felcsattanó taps meglepte, nem hitte, hogy nekiszól. Én is ott voltam színpadon, mondta, véletlen, hogy megtapsoltak…”
Keleti Éva
Bolond a fán (részlet)
Félicien Marceau Hubay Miklós fordította színdarabja, A tojás a színház nagy sikere, egyben nagy megütközése a kulturális irányítással. Marceau bulvárját Párizsban Charles Dullin színháza, a Théâtre de l’Atelier mutatta be a Dullin-tanítvány díszlettervező, André Barsacque rendezésében. Budapesten bármikor kerítik színpadra: nem kelt izgalmat. 1957. november 5-től azonban fölforralta a kedélyeket. A kultúraelhárító hivatal menten intézkedett. Betiltották. Szabatosabban szólva: korlátozták, hányszor tűzhetik havonta műsorra. A heti elővételi pénztárnyitáskor hasonló tumultuózus jelenetek adódtak, mint nem sokkal előtte a Tragédiánál. A tojásban benne lenni, vagy kívül rekedni azon – szállóigévé vált. Kálmán György (Magis) egy csapásra vezető színész lett. A tojás a modernség megtestesülését jelentette.
Nekiestek a kritikák. Ideológiailag elagyabugyálták. Hincz Gyula könnyed, tarka, rajzos díszleteit formalizmusnak ítélték: „Itt az történt, hogy a díszletezés lehetőségei fölébe kerekedtek az irodalom lehetőségeinek. Láttam embereket, konfliktusokat, hallottam elmélkedéseket, és az egész nagy garral tojt tojásból végül kikelt egy mérhetetlenül áporodott, családi háromszög-darabocska, tehetséges összekötő szöveggel, kitűnően játszva és rendezve.”
criticailapok.hu
MTI
sprintkiado.hu
kultura.hu
mek.niif.hu
criticailapok.hu
Fotó: AFP
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:38 :: H.Pulai Éva
