Bakkné Szentesi Csilla : Megfoghatatlan

*

Chopin-Nocturne.

 

Tétován elindul. Tántorog. Lépked komótos sután.

Fal mellett lapul. Didereg. Lámpafényben oson tovább.

A sarokra ér és eltűnik. Egy sikátor elnyeli.

A Hold sápadt fénye már az aszfalton leli.

Reflektor vakít, és éjbe vész. Ajkát hang nem hagyja el.

Nem látta senki, pedig ott feküdt szélesen terülve el.

Nem mozdul. Lassan pirkad már. Ereje egyre fogy.

Még egy halk sóhaj sem üdvözli a felkelő Napot.

Téblábol, köztünk tekereg millió éve már.

Haldoklik éppen vagy éled ő? Sosem mutatja korát.

Veled van, követ, majd eltűnik időt hagyva s teret.

Majd visszatér és átölel, pajkosan játszva veled.

A fénnyel éled, s holta is tőle függ. Ne feledd:

Egymás nélkül a Föld sem az aminek képzeled.

 

(Korábbi zene linkje:   Csajkovszkij: B-moll zongoraverseny)

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.