Marthi Anna : Őriz

 

Kedves Múzsáim kapaszkodjunk

együtt fel a hegy csúcsára.

Hervadást leróttunk.

Fellegek dacára.

Őriz a csendbe méretezett

kapacitás, emberi sejtjeinknek

sodró hullámai ma partot értek.

Zátony a csúcs is, de éled erőnk.

Nem temető gyászába fúltunk.

Kezet nyújtott felénk Őrizőnk.

Legutóbbi módosítás: 2011.07.13. @ 20:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak