Izzó égbolt borult a tájra, s az évezredes kövek érintették a mezítelen lábakat. Szombat lévén sok látogató, zarándok, kíváncsi turista nyüzsgött a romok között. Mikor a zsinagóga oszlopos romkapuján belépnek, mind elcsendesednek. A hely varázsa úgy látszik, nem csak engem bűvöl el. Gyermekcsapat érkezik, s vezetőjük a kapu sarkok szerkezetét magyarázza, majd az oszlopokra tereli a szót. Mutatja az oszlopfőt, az elrendezést, beszél a feltárásról, az ásatásokról, helyreállítási munkákról. A fiatalok figyelme egyre lankad, s szép csendesen leülnek a fal tövébe, ahol csöppnyi árnyék mutatkozik. Tanítójuk is közéjük telepedik és halkan egy dalba kezd, ők pedig vele énekelnek. A látogatók megtorpannak, s csendben hallgatták a csengő gyermekhangokat. Megejtő a pillanat.
Mennyi évszázad, évezred telt el, s e hely megőrizte varázsát. Pedig már állt a város Krisztus előtt is. Josephus Flavius balesete alkalmával rövid időt töltött itt, és mint termékeny völgyet említi, és görögös néven nevezi: Kapharnakos. Josephus akkoriban, az első Zsidó Háború idején Gallilea katonai főparancsnoka volt. Milyen lehetett az a virágzó táj, amit említ?
Leültem egy oszlop tövére és elméláztam a régmúlton. A város már vagy kétszáz évvel Jézus ott járta előtt állott. Hosszan terült el a Genezáreti tó partján. Halászok lakták, akik reggel korán kieveztek a tóra, és kivetették hálóikat. Földmívesek is jöttek, s házakat építettek, pásztorok hozták a nyájaikat. A város körül olajfaligetek pompáztak, datolya- és fügefák nőttek, s a lankákon ringó gabonatáblák. A szükség ipart is teremtett: utcája volt a molnároknak, ahol a kézinél alig nagyobb malmok őrölték a gabonát. Másik utca az olajütőké: ott állnak ma is egymás mellett a feltárt olajprések, a nagy kerek bazaltkövek. Városfalnak nincs nyoma. Nem is volt soha bekerítve. Már a kezdetektől szent hely lehetett, amit elkerült a háború. Bármerre is tekintek, nyüzsgő élet nyomait látom. Itt lakott Jézus, itt tanított a zsinagógában, és itt tette a csodákat, amit a tudomány csak értelmezni próbál, de nem ért. Itt élt, itt lakott, vagy innen származott Máté, Jakab, János, Péter, András a tizenkettő közül. És itt fakadt ki az emberek hitetlensége, hálátlansága miatt: „És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna.”
Nézem a romokat, s az embereket, az idelátogatókat, a turistákat és zarándokokat. Bár a házak, templomok, műhelyek elpusztultak, az emberi lelkekben, az arcokra írva ott látom a csodát — Krisztus itt járt!
Legutóbbi módosítás: 2011.07.12. @ 12:00 :: dr Bige Szabolcs-