Szeibert Éva : Feladtam…

Nyomtatás

Nem tudok többé

verset írni,

nem tudok írni,

csak sírni…sírni.

Elmúlt a varázs,

meghalt a nóta,

hamisan szól már

minden strófa.

Nemrég még rímelt,

ma már csak mímelt

verseket írnék…

de hallgat a múzsám,

kacagó ajkán

nincsen rúzs ám.

Hím az ebadta,

lelkét eladta

csitri leánynak,

szétvet a bánat

h?s homlokomon

már nem hagy nyálat.

Szűkölök itt,

mint gyáva kis állat.

Elhagyom lassan

e költői tájat.

Nem tudok többé

verset írni,

nem tudok írni,

csak folyton sírni.