Böröczki Mihály - Mityka : Zsompor

Nyomtatás

A húsa volt a szálas árpaszalma,

komótosan, szijáccsal körbevarrva,

a telet bírta, a Napot is tűrte,

sok kéz koptatta csusszanós-derűsre,

épp ölbe illett – nem kötötték nagyra,

a belerakott magot élni hagyta,

szép-ügyelősen fél hónaljra fogták,

hogy másik kézzel marok merve dobják,

s míg szertehullt a megaprózott lelke,

a tyúkudvar elszemezgetve nyelte,

nem erre fonták – ez volt sorsa vége,

még emlékezett a kerek kenyérre,

a dagasztásba révült mozdulásra,

s ahogy a teknő öblét megcsodálta,

jó bőre rakták, több mint fél derékra,

a kendő alatt teltre nőtt a tészta,

bár rég feledte bő öle e tisztet,

a szalmaszálak beitták a lisztet,

most öregedvén, visszalátom sokszor,

hogy kenyeret kelt, vagy etet a zsompor.