Böröczki Mihály - Mityka : Lazsnak

Azt emlékszem, hogy hasalt kiterítve,

vagy inas vállak szikkadt íve vitte,

vagy négy sarkára téglát kötve óvták

az esővíztől szálalt szénaboglyát,

a kender durvább szálaiból szőtték,

gyűrt sarkai a markot mégse törték,

a háza nép tehetett bele bármit,

bő öle nőtt, amikor takarmányt vitt,

a dolog sosem volt idegen tőle

s ha höveles babnak lett cipelője,

mint jó derékalj, megbékélve hagyta,

hogy terhe kedvvel mártózzon a Napba,

a telt idővel nem törődött többet,

csak várta, míg a szemek kipörögnek,

s ha úgy esett, elterelte a nyugtot,

friss rozskévéből nyújtotta a zsuppot,

meglibegtették, rázigálták százszor,

míg különvált a szem a szalmaszáltól,

és őszidőn, mint kit a lelke rávisz,

beigazult a gyümölcsfák alá is,

de akármilyen sűrűn akadt dolga,

úgy tevődte, hogy sohasem lett szolga,

a fagy gyötörte, nyárhő szítta párszor,

így tudott minden évszakváltozásról,

és mégis más volt, nem afféle szerszám,

mert ott lakott az istállógerendán.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.