Szeibert Éva : Ultramodern randi…

Ezek a mai fiatalok…bezzeg az én id?mben…

Tél szennyesét mossa a tavasz,
egy kamasz ténferegve várja,
hátha elj? szíve vágya,
egy borzas vörös leányka.
Izgatottan topog magába’,
egy szál rózsát szorongat,
s izgatottan mormolgat.
Gyakorol egyre az árva, hogy
bele ne süljön a szóvirágba.

 

-Figyusz csajszi, jó vagy nálam,
csak érted csorog a nyálam.
Leesik az állam, ha meglátlak,
karosszériád de jól riszálod,
lehetnék én a srácod? Látod?
Hoztam virágot, meg rágót.
Esetleg kérsz egy bagót?
Nem élsz vele bogárka?
Fú de jól áll a bakancsod,
gyere hát, add a mancsod!
Bejössz nekem madárka,
meghívlak egy piára,

no menjünk a PECSÁba!

———————————————-

Kedves Szerz?, játszani csak a legkomolyabban szabad. Te ezt félválról vetted, ügyetlenke ragrímek, felemás cip?ben csetl?-botló sorok… A naplóba javaslom.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.05.19. @ 16:33 :: Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?