egy korty a tegnapból

*

 

ma is veled ébredtem

mint annyi hajnalon Anyám

a nap tekergő fattyúként

magamra hagyott

sóhajosan dőlnek rám a fák

 

szakadt árnyékai

között sustorog a szökött szél

temetők hangjai

földre pingált hangulat

ünnepi köntösét

hagyom magamon terülni

 

 

nem kívánt dísze lett az ég

gyűlölt másvilág

mennyiszer álmodtam szépnek

amíg mesélted

milyen ha mennybe szállsz

 

de most sajduló minden kortynyi lég

mi tartja még bennem a napot

hogy adnék belőle jó Anyám

egy szusszanásnyi tegnapot

22látogató,1mai

Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 írás
Retus nélkül (részlet)az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre.a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.

16 Komment

Hagyj üzenetet