Kőmüves Klára : Rettegve

I.

Otthonát nem hagyja el. Hová is mehetne az asszony, akinek pénzben már semmit sem ér a háza, bárgyermekkori álma volt a porta, kertje, fáinak összes gyümölcse. Életének minden verejtéke abban, néha szívem szakad a tudatban, hogy esténként az ablaka alá járnak a kölykök és az üvegre lehelt párába kereszteket rajzolnak ujjaikkal. Kuncogva mondják; Jó hecc. Az asszony odabent retteg. Imája hosszas, bár csak pár szóból áll; Most segíts meg Istenem, küldd hozzám a megváltót, vágyom már rég a jó halált.

 

 

/Valahová be kellene, hogy jelentse? 

  Nem először lenne összeverve…/

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 632 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))