Janecskó Györgyi : Kaleidoszkóp

Rabommá lett fények

tükörcserepei messze-

messze táncoló tegnapok.

Ragasztott díszes bélyeg

a homlokon. Üveggé

lettél. Homokból vagyok.

 

Törött képek közé bújva

látni nekem nem nehéz.

Érzem vibráló létem.

Már csak így maradva,

rabigába hajtani kész,

nem átlagos személyem.

 

Rakoncátlan színekb?l

stoppolt világom világa

talán b?nös bohócruhában

így lesz sz?z és p?re.

Szétszóródó h?s fodrára

hulló kereszt-koporsómban.

 

Kezedbe vedd, láss, keress

benne lélegzetnyi id?t,

borítsd fel veszteséged!

Ne ítélj el, csak szeress

önnön vérébe d?lt

múltadba fény-messzeséget!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Janecskó Györgyi