Havas Éva : Te (Anyák napja 2011.)

Nagyon rég voltam kisgyerek,
s most, hogy a múltba révedek,
látom, hogy mennyit küszködtél, – a hogy nem kell
szívvel lélekkel neveltél
– hosszú volt az út, tudom,
és szegélyezte fájdalom- nem kell az és
a gyerekkor elmúlt, feln?ttem már, – nem kell a már
az évek elszaladtak lám,
s te most is gondot viselsz rám.

Te mindig nyújtottad kezed, – nem kell a te
mikor azt hittem: nem lehet,
én így tovább, már nem bírom, – nem kell az én
te nyugtattál, ha fájt nagyon. – nem kell a te
A legjobb orvosság voltál,
er?d, mint patak folydogált, -ez a rímpár igen csúnya, gondold újra ezt a két sort.
a könny? légbe ím elszállt. – így aztán ezt is.
Ha kell, most én fogom kezed,
és mindent köszönök neked! – itt esetlen megismételném a mindent.

 

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))