F? simogatja a szell? tenyerét,
csillagmosolyban fürdik a rét,
árnyak surrannak a fák közt, s látom
közelít, ellep a t?zszín? álom.
Éjbe fonódik lelkem, tovafut,
vágy nyitogatja a rég bezárt kaput,
bársony takarón ringat a semmi,
selyemmel fedve szívem sebeit.
