Czirják Jolán : Rigóének

Noha torka piciny, dala harsog.

Kikelet kacagása e trilla.

Vele hangos a hajnal, az alkony –

tavasz ajtaja tárva-kinyitva!

 

Cseperedhet a friss, üde éden

tülekedve a f?hegyek ormán,

kora-méhek erednek a szélben –

fakadó rügyeket puhatolván.

 

Csak a föld szaga illatozik még,

de ha nyílik a rét valahára,

csuda f?szere röppen a nyárba.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"