Hát miért bocsátnék meg,
mert morc, morózus fejemet,
úgy szorították a víz alatt,
ahogy víz alá kéretlen
csecsem?knek szokták szorítni
apjuktól való félelmükt?l
kétségbeesett lányanyák,
kik seggükön hánnyák a vért.
Miért bocsátnék meg még,
neked vagy magamnak,
bocsásson be pokol kapuján,
amennyország egy vakablak,
ocsmányok az angyalok.
Mind a haldoklók köntösében
jöttünk erre a világra,
kívántalak, és rámásztam anyádra,
hát miért bocsátnék meg,
miért pont neked?
Mocskos az utca,
és ezt te szereted,
gesztenye vagy, de nem lehet,
zöldséggel dobálni a részeget,
kurva voltál, hát miért
bocsátnék pont én meg neked?
Aludj narancshéj matracon,
nézd jön Karácsony,
jön az új cip?,
jön a régi fekete táska,
anyád kokaint szívott,
hívjon fel valaki,
tudjam, meg hol vagyok.
És csak álltam egy
bazi nagy mikrofon el?tt,
dugtam anyádat délután,
de leginkább délel?tt,
gondoltam, hogy megbocsátok,
de miért épp pont neked,
Taxiba szállt két kövér kutya
öklére ültek a tehenek.
Anyádból valami kifolyt,
rám nézett, én tudtam,
ki volt olyan méla, olyan banga,
és csak állt egy,
bazi nagy mikrofon el?tt,
vettem neki egy bifokális fánkot,
azt mondta így jobban olvassa
majd a másvilágot,
amib?l eddig jött el?re,
vagy azt az ezoterikus katyvaszt,
amib?l tolták-húzták a szenved?re,
szíven szúrt skizofrén nagymamát,
leped?be csavart muszlim álmot,
miért bocsátnék pont én
és pont neked?
Lóháton a húgodat,
szájába nyúltam,
azt mondta ízlett,
haszontalan.
Miért bocsátnék meg?
Miért pont én?
Miért vagy mit?l világosodna elmém?
Miért?
Legutóbbi módosítás: 2011.02.03. @ 19:05 :: Molnár Zsolt
