Kerti Károly György : Karácsonyi ének

Nyomtatás

Már elült pora a távozó bölcseknek,

Révülten viszik a jóhírt napkeletnek.

Megszeppent pásztorok nyájaiknál újra,

Csoda lázrózsája kiül az arcukra.

Hírvivő angyalok kicsit megpihennek,

Szárnyukról csillagport tálakba sepernek.

Az ács meg szótlanul ballag a sarokba,

Szekercét, vésőit rakosgatja sorba.

Csak egynémely jószág tanúja a képnek,

A csendesen meghitt, szokott készülésnek,

Az anya könnyeinek újra meg újra,

Ahányszor köntösét szoptatni megoldja.