Vadászi Árpád : Egy szerelmes naplója

Nyomtatás

Andrea

Füstölg? méltóságom üszkén

tombolt büszkén,

haragja lángját nyitva rám.

Mélyh?tött szíve pitvarán

dideregtem halkan,

de odébbálltam, mert már fázott a talpam.

Lelkem máig lapos ott,

ahova ? kéjjel taposott.

Hajnalka

Kapcsolatunkba apait-anyait beletett,

teljes szívéb?l szeretett.

Minden kívánságomat leste,

és reggel, délben, meg este

gyönyör? volt a teste.

Szemében félisten lettem,

akármit tettem

azt mondta: isteni tett,

egyszóval istenített.

Szívét szívemhez gombolta,

és azt gondolta,

szerelmünkön én emeltem,

pedig ilyen angyalt nem érdemeltem,

csak saját önzésem el?tt térdepeltem.

 Irén

Szerette a smukkot, a kelmét,

csak elhanyagolta az elmét.

Az kötötte gúzsba,

hogy szinte szerelmes volt a csókálló rúzsba.

Felszökött a Pláza

láza

rendszerint hetente hétszer,

kellett neki ilyenkor új olasz cip?, ékszer.

M?szempilla, m?köröm,

m?kapcsolat, m?öröm.

 Emma

Ezután így szólt a sorsom: nesze,

adok egy n?t, akinek jól vág az esze.

És valóban, megjelent Emma,

persze ez már jó rég volt, nem ma.

Hogy mit rejtett elméje

legmélye,

kutattam sokáig,

de nem jutottam tovább csak bokáig.

Hilda

Mániája volt az evés,

a sok, nem a kevés.

Szerette a tele pocakot,

kitöltött benne kajával minden kis ficakot,

de nem evett meg bármilyen vacakot.

Kéznél volt nála a humor

hamar.

Egy n?, aki vidám,

egy kicsit sem vad ám,

s?t, nagyszív?, rendes,

elfért még szívében mellettem

egy megtermett hentes.

 A Nagy ?

Iszogattam tovább az élet keser? sörét,

de miel?tt végleg rémborult volna a sötét,

a tök éj,

megjelent a színen a Nagy ?, a tökély.

Végre boldog lettem.

Egy baj volt csak:

hogy feleségül vettem.