boldogtalan ember
aposztrófja a görcsnek
profán minta
emberként
hagyni nyomokat
mint mogyorót
minden tartalmaz
istent
s mint hogy istent
tartalmaz minden
a mogyoró is
eleget
kiváltképp, a füstkarikám
zárójelbe teszi
értetlen arcod
nem megy?
szándékom akadékán
fátylát veszíti az akarat
s hogy robognék
el?re
mit sem sejt?n
hangulattalan
ordítva jön belém
az ismerés fel
öklenék mert
az inger megbotlik
küszöbbe
s esik hanyatt
homlokára
nincs okom
minduntalan
lennék boldogtalanja
a világnak
s a sorsom
mégis
mosolygós
a gödröcskék arcomon
lassan megtelnek könnyel
s a nevetés könnyelm? jel
oktalan is helyén való
Legutóbbi módosítás: 2010.09.26. @ 19:55 :: Szendrői Csaba
