Vandra Attila : Vandra Attila kett?s könyvbemutatója!

Helyszín és id?pont: 2010. augusztus 6. péntek, 18 óra, Lilaköd Könyveskávézó, Budapest, XIII. kerület, Tátra utca 22.

 

 

A bemutatott két könyv: Neveljünk. De hogyan? – tanácsok szül?knek és nevel?knek, illetve az Ebadta kölykök! Eltér? m?fajú írások, de a téma ugyanaz: A gyermek és a gyermeknevelés világa.

 

Az els? könyv a szül? és pedagógus szemével szól a gyermeket nevel?khöz, hasznos támpontokat nyújtva a gyermekneveléssel járó mindennapi konfliktusok megoldásában, A szerz? f? célja a közérthet?ség volt, a szakmai zsargon mell?zése.

 

Idézet Dr. F. Várkonyi Zsuzsa el?szavából:

 

„Ha szabad el?re befolyásolnom az olvasót, elmondom sommás véleményemet: okos, gyakorlatias és kedves könyvet tart most a kezében. Vandra Attila sok tudományos ismeretet és tapasztalatot gy?jtött össze, mire nekifogott az írásnak, de szerencsére nem vesztette el „ józan szül?i eszét” sem. Ez a könyv e két forrás szép ötvözete.

 

Gyakorló tanárként és kétgyerekes apaként a szerz? tudja, hogy „mi fán terem a gyerek”, no meg a szül?. Olyan nevelési helyzeteket vesz sorra, amelyek minden családban megjelennek. Az érzelmi biztonság, a kötelességtudat, az együttérzés, a megbízhatóság, az önállóság és a fokozatos önállósodás megteremtése rengeteg buktatót rejt. Ezek elkerüléséhez kapunk okos támpontokat.

 

Ami a m?fajt illeti, ez nemcsak könyv, hanem füzet is. Méghozzá munkafüzet, abban az értelemben, hogy az olvasó – mint egy önismereti tréning résztvev?je – nemcsak befogadóként, hanem aktívan, saját tapasztalatai megfogalmazásával is részt vehet a közös gondolkodásban. A számomra legkedvesebb „munkafüzeti” feladat, mely témánként vissza-visszatér, a következ?: Mit tanít ezzel? Nemcsak okosan, hanem már-már bölcsen vezet végig a szerz? azokon a következményeken, amelyekre kevés szül? gondol, pedig ezek a következmények mindenkit sújtanak, aki nem gondolkozik el az összefüggéseken”

 

 

 

A második könyv szépirodalom, a szerz? irodalmi bemutatkozása. A figyelmes olvasó felfedezheti benne a Neveljünk. De hogyan? -ban megfogalmazott elveket, de humoros szórakoztató formában. A két f?h?s, Tündike és Samuka paródiába ill?, mégis életh? helyzetekbe vezeti az olvasót, de e történetekben fellelhet? a dráma is.

 

Idézet Vesztergom Andrea és Szokolay Zoltán el?szavából:

 

„Amikor a megtisztel? felkérés érkezett, hogy írjunk el?szót Vandra Attila „Ebadta kölykeihez”, kétszer is újraolvastuk a novellafüzért. Azt már korábban is tudtuk, hogy a szerz?t fékezhetetlen mesél?kedv, egészséges humorérzék és a Székelyföld mélyén megterm? humánum jellemzi, párosulva egy botcsinálta pszichológus terápiás türelmével, de ez a sorozata most mégis meglepetést okozott. Pöttöm h?seit Vandra Attila úgy hozza közel az olvasókhoz, hogy egyidej?leg képesek legyünk feltételek nélkül szeretni ?ket, de egyszersmind lássuk esend?ségüket, gyöngéiket. Erre a gyermekábrázolásra pedig csak a legnagyobbak képesek.”

 

 

Szívesen látunk minden érdekl?d?t!

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 725 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.