Ostobán kapkodsz vágyaid szertehullott részei után,
Esélyed annyi, mint részeg tevének átkelni egy rozsdás t? fokán.
De te mégis megpróbálod, a rozsda majd megfert?zi sebedet,
S én majd akkor csókjaimmal nyugtatgatom a háborgó lelkedet.
– Élni, ez még nem elég!
Mégis arra kérlek, hogy élj, az Isten szerelméért!
és az enyémért…
Legutóbbi módosítás: 2010.07.05. @ 09:12 :: Szalma Adrián
