Molnár Zsolt : Hitehagyott

 

Nem sokszor zaklatlak,

Az utóbbi években nem is kerestelek,

Nem mintha nem lett volna miért,

De olyan jó voltál, mert rendben volt minden,

Ha nem hát döcögött, de ment a szekér,

Lovaim is kezesek voltak.

Bár adtál jót és rosszat.

Nem szóltam, nem kértem- viseltem,

Hisz talán még te azt mondtad,

Szeretetedb?l adod vállainkra

Er?nkhöz mért keresztjeink,

Melybe irgalmad belé lehelted,

s az kiváló próbája hitünknek tebenned.

 

Úgy vettem mindent.

A vesztességekkel megküzdöttem.

Adományaiddal, beosztással gazdálkodtam.

Mindig hittem,

Szándékodnak tudatában vagyok,

Azokkal egyez?en cselekszem.

Több köszönetet a tiszteletnél nem adtam

Vasárnaponként nem tiszteltem meg házadat

Befizethettem volna a pártbért

Olykor hiábavalóságból nevedet számra vettem

Elnézést és bocsánat érte,

 

Más dologról lenne szó.

Kérni most sem

Hajdanán is csak er?t,

hogy viselni tudjam,

mit a kezedben óvott sors rám kimért.

 

Viselésében megfáradtam.

Uram, kérlek, vedd vissza az én látásom.

Mint apró cseppet, pipettádból

E szörny? habok közé elejtettél,

 

Úgy hívnak önsorson túl látás,

Adományod mostanra teherré lett,

Mindenkit kell látnom, érzékelni, éreznem

A béklyóban feszül? húsát a taglóra váró marhának,

És a mészárosok sújtásra emelked? karjait,

A prédaállat szemével,

 

Miért kell látnom?

Te hallhatsz,

Én csendben nyögök,

Éltem eléd vetett,

Rögtön jövök,

Hogyha meghívsz,

Gyenge vigasz.

Apám, Anyám,

Szótlanul egy temet?be,

Óh – Jahwe!

Engem utolértél,

Veled voltam egy id?ben,

Mikor meg – megszólítottál,

Sötét Angyal,

Az nekem halál,

Bukott ki a többi Angyalokból,

Fehér köpeny,

Zsebkend?…

Igazából ezt nem értettem,

Nincsen vigasz,

Hajrá-hajrá,

De ki az Isten?

Az nem kopasz,

Fel is mondtam látásodra,

Ótestamentum, Újszövetség,

Kanalizált váltásokra,

 

Mondd el, hol tévedtél?

Jelenségül, – jelen lettél-e?

Vagy csak az igaz szóra,

Kibirkóztál a gyenge hóra,

 

EGO SUM VIA,

VITA ET VERITAS

 

Hát most veled vagyok,

Istenem! – egy ember – ki hitehagyott!

 

Legutóbb szerkesztette - Molnár Zsolt
Szerző Molnár Zsolt 87 Írás
Bonyhádi bohèm, - tollforgató. A 80-as èvekből itt felejtett valaki.