Markovics Radmila : Oly fiatalon meghaltál, apám

Még kétgyermekes anyaként is abban reménykedtem, egy napon bekopogtat az ajtón, és megjelenik: *

 

nem estem el a harctéren, csak nem jöhettem, fogságom után Krivaján és nem Kishegyesen kerestelek. De most megtaláltalak végre. “Csalfa, vak remény” volt és maradt. 

 

 

Világosan látom, érzem

immár hatvanhat éve

itt élsz a szívemben:

magasra emeltél,

és égig ért a kezed,

remegett,

szép szemedből

patakzottak a könnyek,

mint azóta megannyiszor nekem.

Nem tudhattam,

de honnan is sejthettem

négy évesen:

ekkor lettem

először és utoljára

az égig emelve.

Csak álmomban találkoztam

egyetlen egyszer Veled,

csúnya felhők alatt

képrámából mosolyogtál le rám,

az utam pocsolyás, sivár

területre tévedt,

de Te csak mosolyogtál,

ezért hát nem féltem.

Világosan érzem,

oly jó lenne, még ma is,

ha átkarolnál atyai szíveddel.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Markovics Radmila
Szerző Markovics Radmila 66 Írás
MarkoviÇ Radmila, Kishegyes Belgrádban születtem, (ajaj) 1940. nov. 04-én. Vegyes házasságból származom. Apám Jovan, MarkoviÇ, anyám Süli Verona volt. Tanár voltam, nyugdíjas vagyok. Nagymama szervíz dolgozik hét közben az unokáknak. Szakkönyveket fordítottam magyar nyelvről szerbre, könyvem jelent meg Rövid történetek az életemből címmel. Szegeden doktoráltam magyar nyelvből, ÃÅjvidéken szereztem meg előzőleg a Bölcsészeti Kar Magyar Tanszékén a magyar nyelv és irodalom, valamint a szerb nyelv és irodalom tanári diplomáját.