– Ne nevess, te keservesen sejtelmes, vigyorgó, fondorlatos gyerek! A brigádban Józsi lesz a neved! Lapos fejeddel belenézel a potyába derékig. Húzd ki magad, tudod, mint tengerik a zsákban, te csak egyedül vagy, a potya nem rád vár! Vidd arrébb az irhád, nem szeretem nyomasztó közelséged, kicsi ez a világ ennyi törtetőnek. Ne játszd meg magad kölyök! Nem azért húzod be a nyakad, ha volna akkor a farkad, mert olyan szende és alázatos vagy, rátörtél a posztomra! Mind a három szemem rajtad lesz! Ne faggatózz, hogy miért három, majd meglátod, mikor a bőrödön is szem lesz, nem egy, de ezer. Az ilyenektől óvakodjunk! Haver, te orvul ki akarod golyózni alólam a sámlit. Ez az én trónom, tudod? Ezt a hokedli, amien ülök -vagy sámli-, nevezd ahogy akarod, saját magam hegesztettem, csórtam rá egy darab deszkát, nem adom senkinek! Amit elértem, az az enyém, nem osztozkodom. Kis pozició is pozició. Egyesek azt mondják, hogy dispozició, de nem az! Nem adok én dispoziciókra, egyszerűen nem bocsátom áruba -még elvi szinten sem-, a kikönyökölt, úgy gondolom, valakiságomat. Nem eladó! Fiatal vagy, ugyanolyan sanda-sunnya, mint én voltam, kevés beszéddel, alázatoskodva, mintha semmi nem érdekelne. Ismerem a fajtádat… Nem adom! Megteszek mindent, hogy repítsenek a környezetemből, mert fertőzöd a három méteres körzetemben a nyugalmat. Most megengedem, hogy állva maradj és nézheted amint eszek. Te pofátlan disznó, nem azt mondtam, hogy ülj le a földre és vedd elő a tarisznyádból az elemózsiádat! Máris elszaladt veled a ló. Teszek róla, hogy holnaptól -ha megérem-, dobjanak egy jármot a nyakadba a srácok. Szántani nem kell, de egyéb baromi munkára szükség van. Arra vagy alkalmas, mint én lettem volna, de itt most én vagyok a góré, ne feledd! Csendesen lapítasz nagyon, azt hiszed, túl jársz az eszemen, pedig dehogyis, dehogyis!
– Józsi bátyám, Józsi bátyám! Nagyon piros a feje, ne igyon már több vodkát, haza kéne menni! Itt szövegel magában már egy órája. Fiúk, fogjátok meg, rakjátok ki a kocsma elé!
-Ha nem baj, Guszti bátyám, én feldobom a biciklim csomagtartójára és hazatolom. Majd szólok az anyósának, úgy helyre teszi, mint a huzat! Folyton azt képzeli magáról, hogy valami főnök, vagy mi. Sokat veszíthetett… No, dehát ilyen a házasélet, lemondásokkal jár. Nem? Azért nem nősülök!
– Te kis veréb, nyomod a sódert Guszti bá bagolynak? Én tényleg nem vagyok nős, de te igen! Vidd haza azt a szerencsétlent, aztán iparkodj, mert szétveri a sodrófát az asszony a hátadon. Uzsgyi hazafelé!
Legutóbbi módosítás: 2010.07.19. @ 14:00 :: Boér Péter Pál
