Sonkoly Éva : Dallam

Pihen szívemen…*

 

Még zöldül a lomb, játszi sugár

leveleket válogat.

 

Illatot sodró szél,

fák alatt guggoló bokor

tudja már, pár hét,

őszi hangulat,

oda minden árny.

 

Fecskék szárnya suhog,

délre gondol a madár.

Éghajlatot cserél mind,

hazája e táj marad,

visszavár…

 

?szbe tekintve

pihen szívemen egy dallam,

dúdolom halkan.

Benne van, ki eddig voltam.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.09.22. @ 07:41 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 579 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"