Rég történt, sok-sok éve:
lakatot tettem a szívemre,
majd rázártam gondosan,
s a kulcsot elmerengve
becsúsztattam a zsebembe…
…az évek teltek múltak egyre,
csak tettem a dolgomat –
– bilincsben tartott a lakat,
nem éreztem a dobbanásokat…
…a kulcs is elkallódott régen,
én nem is gondoltam vele,
az utcán sugdostak mögöttem:
„ott megy, kinek nincs is szíve!”
…aztán egyszercsak hirtelen
felettem kisütött a nap –
– elém léptél, s én megláttalak!
Nem kerestem holmi kulcsokat:
magától hullt le a lakat…
