dudás sándor : Nagymama

    Ül a kertben, lelkén
    évek zúgnak át.
    El-elszundikál.
    Én látom csak:
    vállain ül,
    cs?rében tartva a csöndet,
    kilencven madár!
   
    Szeme meghalványult kékje,
    szikkadt arca ezer ránca.   
    Fejkend?je árnyékából
    néz a közönyös világra.

    Vonzza még jöv? varázsa?

    Míg évek zúgnak lelkében
    s olykor el-elszundikál,
    elrabolhatatlan csöndjét
    ?rzi mindörökre már –
    akkor is, ha tovaröppen,
    kisurranva az id?b?l
    mind a kilencven madár!

Legutóbbi módosítás: 2009.09.08. @ 15:52 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.