Barátaim, a sakkozók csendben ?zik
a tudást, sorstársamul szeg?dve.
A fekete-fehér bábukat vezénylik rohamra,
vonják védelembe, léptetik tétlen –
taktikának megfelel?en. Felismerhet?
törekvések; agyafúrt ötletek, ravasz
kivárások, cselek – hangtalan
észkommunikáció. Váratlan kombinációk,
háttérfigurás betartások, tapintatlan
parasztok, áldozati cselek, fenyegetéssel
felér? udvariasság adódnak, mint
az élet mindennapjaiban. Sakkfigurákkal
veszélytelenebb, bár partnereim
gondtól ráncolt homloka nem ígér semmi jót.
Míg a táblát lesik mer?en, emberbaráti
sugallatokra hallgatva, áldozok tisztet,
bástyát. Ritkán értékelik nagylelk?ségem
(gy?zök, így is sokszor). Látva arcukon
egy-egy ajándék matt után az önelégültségbe
csomagolt tiltakozást, beláthatnám, hibáztam.
De, hát mint mondtam el?re, részemr?l
nincs tét, legy?zési vágy, a játék: játék
a csodáért és nem a nincs-kegyelem
állapota. Kétlem, hogy ért a világ.
