Nézem az alkonyt és csak csodálom.
Színre szín nyomul. Pompázik az ég.
Mint gondatlan fest? palettája,
kékre rózsaszín, bíborra sárga –
Fényanyánk minden színe rajta ég!
Ha az alkonyt nézem és csodálom
szépség, remény festi lelkem egét.
Mégis csak szép ez az élet talán,
komornak, zordnak én hiszem csupán,
életen-halálon t?n?d? legény?
