Böröczki Mihály - Mityka : Tengerszem

Voltam szolgája víznek,
szolgája nagy hajóknak,
ujjam hegyén a tíznek,
tollam hegyén a szónak.

 

Olykor hullámok vittek,
olykor meg átkaroltak,
olykor szúrtak a szirtek,
olykor meg elhajoltak.

 

A partok körbe vittek,
föl-fölborult a csónak,
mély öle lett a víznek,
és íze lett a sónak.

 

A nagy vizet már érzem,
és messzire hajózok,
enyém a tenger, nézem,
s magamba hallgatózok.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.