Voltam szolgája víznek,
szolgája nagy hajóknak,
ujjam hegyén a tíznek,
tollam hegyén a szónak.
Olykor hullámok vittek,
olykor meg átkaroltak,
olykor szúrtak a szirtek,
olykor meg elhajoltak.
A partok körbe vittek,
föl-fölborult a csónak,
mély öle lett a víznek,
és íze lett a sónak.
A nagy vizet már érzem,
és messzire hajózok,
enyém a tenger, nézem,
s magamba hallgatózok.
