Mit tudnak a férfiak az életről?!

Hogy a mindennapi betevőjükért érkező vásárlókat mellbevágó acetonszag, és a pultnak támaszkodva a körmeit vadul dörzsölő nő látványa fogadja? Na, és? *

 

 

Akárhogy nézem, így nem mehetek el dolgozni!

Pedig tegnap még milyen szépen csillogott a lakk a körmömön. A mosogatás a bűnös, attól kopik le ilyen hamar a lakk. Mindegy, így nem maradhat. Hány óra van? Még csak hét. Lakkozni már nincs időm, de legalább lemosom.

Nem értem. Hova lett az aceton? Mindig ide teszem, a fonott ládikába. Itt kellene lennie, határozottan emlékszem, hogy tegnap még láttam. Eltettem volna máshova? De miért, mikor, és főleg hova?! A tükör előtt nincs, a fürdőszobapolcon sem találom. Hol lehető! Egy férjjel és két fiúgyerekkel élek együtt – jelzem, a kutya is fiú –, rajtuk hiába keresem, ugyan mire kellene nekik a körömlakk-lemosó? De akkor hol van? Amilyen a közbiztonság mostanában, lehet, hogy ellopták! Az éjjel biztosan bemászott valaki a lakásba, és elvitte, mert sürgős körömlemoshatnékja támadt. Na, ne! Ennyire nem lehet hülye senki. Hány óra van? Hét óra tíz. Merre keressem még?!

Mégis megkérdezem a párom. Áááá, úgyse fogja tudni!

Tényleg te vetted el? Hogyhogy a garázsban van, a kocsiban??

Ez nagyon gyanús! Mióta lakkozhatja titokban a körmét?! Ja, hogy valami festékfoltot akart eltávolítani? Így azért már más, de az én problémám nincs megoldva. A garázshoz már végképp nincs időm elmenni. Megvan! Menetben veszek egy üveggel a kisboltban, és majd a munkahelyen suttyomban rendbeteszem a kezem.

Imre bótos szerint van aceton. Részemről nem találom. ő sem. Még jó, hogy jött kenyérért a könyvtáros Marika, így már hárman keressük. Nincs. Imre bótos határozottan állítja, hogy lennie kell, tegnap még látta a polcon. Jaj, hát ez semmit nem jelent, tegnap még az enyém is a helyén volt! Imre bótos szerint biztos az unokái használták el, mert azok is állandóan kenik-fenik magukat. HOGYHOGY IS???!!! Most megsértődjek? Sértődik a búbánat, van énnekem elég bajom. Ha is, hát is! Elvégre nőből vannak az unokák is, meg én is. Igaz, ők még csak hétévesek.

Imre bótos szeme felragyog. „Sejtem már, hol lehet!” felkiáltással eltűnik a pult alatt, és hosszasan kutat. Csak a hangja szűrődik ki tompán.

– Mennyi kellene?

Hogy-hogy mennyi kellene? Hát ez döbbenet! Imre bótos pult alól árulja az acetont, mint régen a cucilizmusban a banánt??? Vajon mi minden lehet még a pult alatt? Most mit mondjak, mennyi kellene, nem is értem a kérdést! Darabra gondol, literre, vagy centes pohárnyira?

– Legalább egy lemosásnyit adjon, kedves Imre – próbálok alkalmazkodni az új helyzethez.

    Imre bótos felbukkan a hőn áhított üveggel, melynek már csak az alján lötyög némi folyadék. Na ugye, hogy jól emlékezett!

– Gyerünk, töröljed! – bíztat könyvtáros Marika. Ez most komoly? Hogy én itt és most…ő

A bennem lakozó Huncut Kobold szeme felragyog és vállat von. Miért is ne? Az élet csupa kompromisszum. Az ember lánya ott és akkor mossa le a körmét, ahol és amikor teheti.

Csak van tán valamelyik táskában egy papír-zsebkendő! Meg is van. Gyerünk, mert rohan az idő!

Hogy a mindennapi betevőjükért érkező vásárlókat mellbevágó acetonszag fogadja, és a pultnak támaszkodva a körmeit vadul dörzsölő nő látványa? Na és? Miért kezdődjön az ő napjuk jobban, mint az enyém? Bolondnak fognak nézni! Na bumm! Hol van az előírva, hogy mindig normálisnak kell látszani?

Főleg a férfiak nézegetnek furcsálló tekintettel. Áááá! Mit tudnak a férfiak az életről?!

Azért papír-zsebkendővel nem igazán könnyű eltávolítani a festéket! Nem lenne vajon ennek az Imre bótosnak egy darabka kozmetikai vattája? Megkérdezzem? Nem kérdezem. Az ember lánya ne legyen telhetetlen. Még csak az hiányzik, hogy újra percekre eltűnjön a pult alatt, a titkos lerakatban keresgélve! Akkor aztán végképp elkések. Jó lesz ez már így.

– Kész is vagyok – nyújtom vissza köszönettel a kis üveget. Imre bótos szeme vidáman szikrázik. Látom rajta, hogy neki is van Huncut Koboldja, és az is legalább annyira teli szájjal vigyorog, mint az enyém.

– Szolgálhatok még valamivel? – kérdezi komolyságot tettetve.

Na jó! Legyünk méltók a mai naphoz.

– Köszönöm, kedves Imre, a lehetőséget, de most sajnos nincs több időm. Úgy tervezem, hogy lakkozni majd holnap reggel jövök.

Jó dolog így összevigyorogni valakivel.

Hány óra van? Te jó ég! Most aztán futás!

 

 

 

szerkesztette: Nagyajtai Kovács Zsolt – 2009. június 20., szombat, 10:28

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Kovács Lilla Katalin 52 írás
"Hiszem, hogy a képzelet erősebb a tudásnál, hogy a mítosz igazabb a történelemnél, hogy az álmok hatalmasabbak a tényeknél, hogy a remény mindig győzedelmeskedik a tapasztalat felett, hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra. És hiszem, hogy a szeretet erősebb a halálnál."