Szél süvít ablakom alatt.
Tuják sejtelmes árnyai
jobbra-balra bólintanak,
mintha lidércek járnák
észveszejtő táncuk,
szaggatják, tépik
fogva tartó láncuk.
Éjfél lehet talán…
a szomszéd ház falán
imbolygó kísértet-fények.
Nyugtalanok,
mint itt belül a lélek.
Húrként feszül
a félelem bennem.
Nem tudom,
mit kellene tennem,
hogy megmentsem
magunkat magunknak.
Éjfél lehet talán…
zárt pilláim mögött
felidézem
egykor egymásnak adott
„egymásért” szavunkat.
Beburkolózom emlékeimbe,
a szél már jajgathat, zúghat.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.04. @ 15:01 :: Fitó Ica