Visszanéznem, most is gyönyör?,
Ahogy a m?hely sarkában állt a köször?.
Fekete, olajtól kormos masina,
Számomra mégis a legszentebb csoda.
Amikor csattogva munkába lendült a korong,
Az volt csak csudálatos dolog.
Tündérek szálltak le az égb?l,
glóriát tartottak fényb?l,
a köször?k? fölé borult valami álom.
Apám kezéb?l szálló szikrát várom.
Máris csodás csillagok borították a padot
bel?le tündérkezek fonták a holnapot.
? meg csak lassacskán
Mozgatta karját és benne az acél hasát.
A kezében lév? vason, szikrázva fényesen
Játszott a lámpa fénye, az éles késeken.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.06. @ 18:38 :: Matos Maja
