álom rád város nyeld zajom míg csörtetve éjbe vonszolom roskadt árnyam
látod
mint részegre ha botorkál kocsmázás után egy kapualj zuhant le rá hát hantold fölé vakolatod salétromát az est-homály elcsomagolt már és hörög a kukán a hátsó udvar b?ze és loccsan egy részeg -azanyád- a hunyorgó ablakon át
megveted
én is megteszem mint szaltót halálosat vetem meg- vagy nem vetem kit érdekel és leemelve mind a lámpát ha járom a sámán táncát
árnytalan
a járdaszegélyb?l kigyomlálom kandeláberek sorát s rakok máglyát fénytelent
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...