Téglavörös éjszakám volt,
lomos, léces, a fal mállott,
és körbeért a szobán
az enyészet.
Virginiára kentem
az egészet, tudod,
én gondolatban
barátkoztam vele,
ő úgy uralja az időt,
hogy egyszerűen
itt és most van,
akárhogyan is!
Néha magamra ismerek,
mikor Virginiát figyelem
és ez jó, mert tudom,
hogy hasonlóan működnek
a dolgok, nem kell
megijedni semmitől!
A nagy vizek messze vannak.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 09:15 :: Kerekesné Varga Veronika