saját fotó *
Panelszörnyetegek,
penészes förtelmek,
élve eltemetők,
préselik magukból
fájón a levegőt.
Rád pörölnek kérve:
örülj, hogy fedél van
árva fejed felett!
Nézd a hajléktalant,
neki otthont jelent.
Erős, papírvékony
vasbetonfalak
szemedbe röhögnek…
paneldenevérek
csak éjjel röpködnek.
Itt nincs magányosság.
Szomszédod böffentett,
van rá hallgatóság,
falon túl is hallod
minden mozdulatát.
A konyhában hangyák,
egy-két csótány bolyong,
elzárják a gázcsapot,
fázol, reszketsz, vacogsz,
Te ezt is kibírod…
Szürke paneltömbök,
korunk szülöttei,
lopott, kopott tervek
élő küldöttei
mozdulatlanok…
Felnézel az égre,
betontengerre látsz,
szédít a magasság,
vágysz kicsit a szépre,
jobb néha a vakság.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.14. @ 08:03 :: Szulimán Eleonóra
