Horváth János : Szakítás

Akkor, amikor megismerkedtek, olyan egyszer?nek látszott minden. Ádám nem volt rossz ember, de házasságuk négy éve alatt nem tudott közelebb kerülni hozzá.

 

 

 

Az asszony tudta, ez lesz az utolsó beszélgetésük. Már napok óta készült rá, szinte szóról-szóra eltervezte, mit fog mondani. Ahogy közeledett az id?, úrrá lett rajta a félelem. Nem tudta eldönteni, mi a jobb, kimenekülni a kapcsolatból, szó nélkül, itt hagyva mindent szépen csendben, vagy vállalni a beszélgetést Ádámmal, aminek sejthet? volt a vége. Nem félt Ádám haragjától, inkább önmaga gyámoltalanságától, hogy ismét tehetetlenül fogja végighallgatni Ádám racionális érveit, amelyekkel szemben alig van esélye. Az elhatározása azonban, hogy elválik Ádámtól, megmásíthatatlannak t?nt. Nem kellet sokat gondolkodnia, hogy megtegye-e, ahogy ráeszmélt a megoldásra, meg is könnyebbült.

 

Akkor, amikor megismerkedtek, olyan egyszer?nek látszott minden. Ádám nem volt rossz ember, de házasságuk négy éve alatt nem tudott közelebb kerülni hozzá. A férfit, mintha láthatatlan fal vette volna körül, mindent meghallgatott, amit az asszony mondott neki, de a válaszai nem voltak szinte soha ?szinték, legalábbis nélkülöztek minden érzelmet. Pedig nem panaszkodott soha. Egyszer?en csak beszélgetni szeretet volna, de Ádám mindig elhárította, ha komolyabb témával jött el?. Munkájába temetkezett vagy éppen csak hazaugrott valamiért és már ment is a dolgára. Tiszta inget vett fel vagy kés? este beállított valami „anyagért”, amit el?z? este készített a pályázathoz, de reggel a nagy kapkodásban elfelejt a táskájába tenni és el akarta vinni az üzleti vacsorára.

 

Ádám nem volt mindig ilyen. Els? találkozásuk óta szerelmesek voltak mindketten. Csodálatos hétvégéket töltöttek el Ádám szüleinek balatoni villájában, ahol kés?bb is gyakran voltak vendégek, házasságuk els? évében. A baj akkor kezd?dött, amikor kiderült, hogy az asszonynak nem lehet gyereke. Több vizsgálat is meger?sítette a gyerekkori betegség szöv?dményeként fennálló medd?séget. Eleinte nem tudtak beletör?dni a megváltoztathatatlanba, de amikor egyik orvos barátjuk javaslatára, bekerültek egy lombik-bébi programba, bizakodni kezdtek. A terhesség megmaradására irányuló törekvések azonban, rendre kudarcot vallottak. Ádám, már a második évben feladta és lemondott az apaságról. Örökbefogadásról hallani sem akart. Úgy érezte, ?si el?jogától fosztották meg, hogy utódot nemzzen a szeretett asszonynak. Mind zárkózottabb lett, majd egyre gyakrabban maradt ki, munkájára hivatkozva. Soha, egyetlen szóval nem tett szemrehányást az asszonynak, nem okolta semmiért, de szeméb?l kihunyt a t?z, amikor a feleségére nézett, és megsz?nt a csillogás, a rajongó tekintet szomorúvá vált, és lemondóvá.

 

Tavaly találkoztak Klárival egy vállalati összejövetelen. Klári, Ádám évfolyamtársa volt az építészkaron. A mindig vidám lány levette a lábáról a körülötte nyüzsg? férfiakat, szépségével, intelligenciájával. Az asszony nem érzett féltékenységet, de férjén is észrevette a változást. Nem titkolta az érzelmeit, szóvá is tette a férfinak, hogy többet id?z a munkahelyén, amióta Klári is ott dolgozik. Ádám mindig tréfával ütötte el a dolgot és a közös projektekre hivatkozott, amelyek fellendítik az üzletet. Több pályázaton is indultak, és Klári zseniális ötletei – úgy látszik -, hatással vannak a cég fejl?désére, egyre több a megbízásuk is. Az asszony hitt Ádámnak, mert hinni akart neki.

 

Kinyitotta a gardróbot, hogy összeszedje a holmiját. Úgy tervezte, hogy a beszélgetés után szállodába megy és, ha majd lesz elég lelki ereje, akkor a szüleivel továbbgondolják, hogy mi legyen a válás után. Volt elég megtakarított pénze, az anyagiak miatt nem aggódott.  Két nagy sporttáskát teletömött a ruháival és a cip?inek is keresett valamit, de nem találta azt a b?röndöt, amit két éve vettek a nyaraláshoz. Ahogy jobban körülnézett felt?nt neki valami szokatlan. És akkor, beléhasított a felismerés. Ádám ruhái sem voltak a szobában. Kiszaladt a fürd?szobába, és megdöbbenve látta, hogy Ádám piperéi is hiányoznak a polcokról. A tükrös szekrényen egy borítékot talált, amit neki címeztek. Felismerte Ádám írását. Remeg? kézzel tépte fel a levelet és elkezdte hangosan olvasni. A levélben Ádám tudatta vele, hogy elhagyja ?t, és Klárihoz költözik.

 

Az asszony teljesen összezavarodott. – Megel?zött – gondolta, majd ráeszmélt, hogy tulajdonképpen ? is ezt akarta. – Megel?zött a gazember – mondta félhangosan -, és kitört bel?le a zokogás.

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth János
Szerző Horváth János 161 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.