H.Pulai Éva : Wensley Clarkson: Quentin Tarantino

Wensley Clarkson könyvének címe mítoszokat ígérââ?¬Â¦
A képen, Quentin Tarantino a Kutyaszorítóban forgatásán

 

Wensley Clarkson könyvének címe mítoszokat ígér, pedig Tarantinóról csak egy létezik: az egyedülálló anya nevelte nyegle videótékás srác megcsinálja a szerencséjét Hollywoodban.

 

Csillag Márton írta a Filmvilágban Vágvölgyi B. András Tarantino-könyve kapcsán, hogy a rendez? életm?véhez sokkal jobban illik egy gonzó szöveg, mint egy egyenes monográfia. És mennyire igaza volt. Clarkson ugyanis Hollywood legmarkánsabb filmkészít?jének karrierjét anekdotákra, családi sztorikra, barátok, iskolatársak, felületes ismer?sök elbeszéléseire és pletykáira korlátozza. Már akkor gyanús a szöveg, amikor az író a köszönetnyilvánítások között Quentin Tarantinót is megemlíti, mégpedig azért, amiért nem akadályozta a könyv elkészültét.

 

Az anekdotákon alapuló szerkezet legnagyobb hibája, hogy mindenki pontosan tudja, hogy kir?l beszél: Tarantino, a rendez?zseni, a csodagyerek, az auteur. Lehet egy régi iskolai haver, az amat?r színiképz?b?l egy kolléga, egy munkatárs a híres-neves videótékából, az édesanyja, vagy akár Terry Gilliam, minden egyes mondat és történet egy, kizárólag egy tételre fog kifutni: hogy már ott és akkor minden teljesen nyilvánvaló volt. Amikor a kis Quentin még olvasni sem tudott, de a plakátokat felismerte, amikor fergeteges módon tudott filmeket ajánlani a videótékába betéved?knek, vagy amikor a Sundance egyik workshopján egymagában el?adta a Kutyaszorítóban nyers változatát egymagában. Minden megnyilvánulásában ott volt a zsenialitás. Ott volt a zsenialitás, de ott volt valami infantilis rajongás, nosztalgia a let?nt korok olyan termékei iránt, mint a gabonapelyhes-dobozok és a filmekhez készült társasjátékok.

 

Amennyire lehetséges, a rendez? magánéletér?l, pontosabban múltjáról elég részletes képet kapunk. De mi a helyzet a filmekkel? Clarkson arányai sajnos egyenetlenek: a könyv egyik legf?bb forrása Cathryn Jaymes f?leg a Kutyaszorítóban forgatásán dolgozott, és miután Tarantino 1994-ben kiteszi a sz?rét, az életm? többi darabjának elkészültér?l kevés szó esik. Így méltatlanul kevés említést kap a Jackie Brown, érthetetlen okokból kimarad barátsága Robert Rodriguezzel, és a Kill Bill-r?l sem derül ki semmi olyan, amit az el?zetesekb?l ne lehetne kisakkozni. Tarantino színészi munkái a Desperado, a Sátánka filmekben vagy az Alias-sorozatban is említés nélkül maradnak, pedig az utóbbi került az utóbbi években legközelebb a Fox Force Five-hoz, a Ponyvaregényben szerepl? képzeletbeli csajsorozathoz.

 

Azonban a Tarantino egy aspektusában mindenképpen érdekes olvasmány: nagyon behatóan térképezi fel azt a rendszert, ahogy a fiatal írók Hollywoodba jutnak, és azt, ami ott vár rájuk. Quentin Tarantino sem a knoxville-i buszról leszállva kezdte saját filmjeit rendezni, hanem el?bb kulimunkákat kellett vállalnia. Átírások, dialógusok csiszolása, megrendelésre készített forgatókönyvek, miközben a külvárosi garzonban hamburgeren él. Ha nincs a kiterjedt kapcsolati háló – és f?leg, ha nincsen néha a mázlija, például abban, hogy Harvey Keitelt is sikerült megnyerni filmjéhez –, akkor Tarantino még mindig ott nyúzná az írógépet valahol a Völgyben. Ehelyett viszont Clarkson szerint a saját barátait nyúzza, pontosabban figyelembe sem veszi: Roger Avary-val is összekapott, hogy pontosan melyikük is Ponyvaregény írója, a már említett Jaymest is lapátra tette – ráadásul a drámai hatás kedvéért éppen egy földrengés után, ami az asszisztens házát a földdel tette egyenl?vé.

 

A Magyarországon megjelent változatra ráfért volna egy tisztes lektor a fordításban és szerkesztésben elkövetett ordas hibák miatt: figyelmetlenségb?l a nemrég elhunyt George Carlin a könyvben fekete komikus lett, a blaxploitation m?faja egy odavetett félmondatban hányaveti definíciót kap (ezekben a filmekben „a derék feketéket kizsákmányolják a fehér emberek”), a harcm?vész Sonny Chiba (The Street Fighter 1-2.) egyszer helyesen, másszor Csiba Szoniként szerepel; az egyik bekezdés Frank Capra science-fiction filmjeit méltatja. A giallo atyja, Mario Bava folyamatosan Babbaként szerepel (holott a Ponyvaregény egyik heroinfajtája is róla kapta a nevét), a Kutyaszorítóban megkínzott rend?rjéb?l hirtelen ügyvéd lesz.

 

A könyv magyar filmcímei is problémásak, Raoul Walsh klasszikus gengszterfilmje, a White Heat, van, ahol Fehér h?ség-ként, van, amikor korabeli magyar címén Megszállottság-ként szerepel, a Charles Bronson film helyesen Bosszúvágy és nem a tökéletesen ellentétes jelentés? Halálvágy, a Kifulladásig-remake pedig nem Eláll a lélegzetem, hanem Kifulladásig Los Angelesben.

 

Bár nem mintha különösebben számítana: a könyv végén nincsen index, csak egy hanyag és er?ltetett ”És most?” a könyv szerepl?ir?l, ami szerint Steve Buscemi életének legfontosabb szerepe a Kutyaszorítóban óta a Gyilkos utcák cím? sorozatban volt, Bruce Willis pedig egy újabb Ponyvaregény-re áhítozik; egy filmográfia, amib?l hiányzik a Négy szoba és egy teljesen értelmetlen ”nem hivatalos” lista a világ legmen?bb filmjeir?l, Quentin Tarantino szerint. Kezd?knek hasznos, de a k?kemény Tarantino-rajongók már úgyis tudják fejb?l. És ez nemcsak a listára, de a Clarkson könyvének nagy részére is igaz.

 

Forrás: magyar.film.hu – Klág Dávid

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1132 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva