te konzumszirénje
a kozmosz kietlen kertjének
éppen elfogadod ételként
a dühös étert,és máris inhalálod
és ez nem ínyencség csupán
az éhhalál elöl menekül?
gyaloggaloppja miközben
vágtázó lángba borult
paripákon ül?
véres szem? démonok
parittyával
követeleik a vég kezdetét.
Te szegénye a liberális világnak
te fiatalja forradalom nélküli káosznak,
szembesülnöd kell a ténnyel, hogy
éppen azért nincs egység
mert nem kovácsol össze bennünk az eszme,
egyetlen ideáért sem érdemes élni
s miközben ordibálsz
az új hippik generációja
éppen azért gyújt fáklyát
hogy elfelejtsük végre
az örök fejl?dés rabigáját,
pont most amikor már
szinte megállni készül a föld.
A m?vészet? Hová tegyem magam
azaz a bens?m felfakadt fekélyeit?
a MÃ?°VÉSZ nem élni akar!
A b?vészet most már nem elkerülni a
máglyát,
úgy égni el benne, hogy mártír se legyél
és közben mégis úgy
szilárduljon meg a vér a végén
hogy a hús, a java az egésznek
illatosan rothadjon el.
Tapsot érdemelsz! Már csak azért is
mert egyáltalán érdekel
az, hogy rajtad kívül mást mi érdekel.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.01. @ 22:00 :: Szendrői Csaba
