(… avagy: Vizsgázik a jöv? irodalmára)
A fene se érti… megtanultam egyszer,
de jött a felejtés, mint egy csúnya vegyszer.
Kimarta fejemb?l az összes versszakot.
Hiába – pocsék volt… Jöjjetek szebb napok!
Nem emlékszem másra, csak egy szóra: „lazán…”
Szétrobban az agyam, mint egy ócska kazán.
Elporladt vagy száz rím, visszaszállt sok pernye.
Tanárom nem érti, így csak tátog: – Ejnye!
Könny? az öregnek, el?tte a strófa.
Papírra van vetve az a nyamvadt óda.
– Mai produktuma elég ványadt, nyeszlett.
Be kéne magolni ezt a fránya verset.
„Még hogy fránya e vers… ily véleményt róla…
… bár valóban z?rös néhol egy-két strófa.
Úgy látom, a tanár tisztába’ van ezzel…”
– Tessék, itt a jegyed… kunkorodik, tedd el!
„Kit érdekel egyéb, görbüljön a farka.
Irodalmár leszek! Az ? lelke rajta…”
Legutóbbi módosítás: 2009.01.15. @ 20:44 :: Mentovics Éva
