Laura Alen : tudtad ezt

… akkor

mégis ruhát adtál rám,

egy szép lélekmintásat…

a derekamra szoros ölelést f?ztél,

és simogatásodból font láncot tettél nyakamba,

arcomra vágyadat

 

jókedvedben így öltöztettél fel

… megpördítettél, és

libbent bennem minden fodor

 

De nem akartam elmenni,

mosolyoddal telepakolt b?röndömet leraktam

… hogy kívánkozhatnék én máshova?

 

tudtad ezt

vártál

és szemedben ott ültem már

puha szavadba fektettél

festett csókoddal betakartál          

 

… azóta mindig ezt éneklem:

“nincs más otthonom,

 csak te,

 mindenem vagy,

 ím életem partot ért

 … “

Legutóbbi módosítás: 2009.01.10. @ 12:13 :: Laura Alen
Szerző Laura Alen 0 Írás
Boldog az, aki lenni is tud, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndje, és titkok tudójává válik.