AMI SZERET
Nem téged.
Az utat, ami hozzád vezet.
Vagy téged, a hozzád vezet? úttal.
Vagy túl rajtad; de te az út része vagy.
Sem egyik’, sem másikat.
Mindazt, ami ennek során bennem.
Ami szeret.
Ami kifordít magamból, és egységessé tesz a világgal.
Magamról végül is nincs mit mondjak.
Je est un autre – állította Rimbaud;
mást se tudott tán. Akár mester a fát
faragni állítja: máris tárgy, nem én,
mert csupán az élet marad ki bel?le.
Ennyit tudok. Magamról. Hogy nagyobb mester
segítsége kell a végs? kimondáshoz, amikor
már nem tréfál meg id?, kedély; beáll a kép.
„Az én más” „egy másik”, mi leválasztható,
s már nem teljesen én. Ki én vagyok, az nem
bontható – jóllehet maga bomlik,
nem építhet? – habár maga épül.
„Vagyok, aki vagyok” az út, igazság, az élet –
egy autópálya melletti hitvány földúton;
jutok, amíg jutok, s tudom: út tovább nincsen
lábaim lóbálásánál; araszolásom határjel.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.10. @ 22:47 :: Petz György
