Dölyfös úrként ül a gúny a mez?n.
Mint olajfolt a tengeren,
ölve lebeg a félelem
minden igazhit?, tiszta tet?n.
Szégyenszagot lehel a leveg?;
némán harapja a b?zét
a meggyalázott tisztesség,
míg megtelik hittel a temet?.
Új törvény született: emberev?.
A fényevesztett szeretet
gyászbányába zárt süketen
lesi, hogy rúgnak az esdekel?n.
Zúduljon ránk tömény lélekes?,
legyen az ég? liliom
csupán egy aljas rágalom.
T?njenek a csalfa istenked?k!
Legutóbbi módosítás: 2008.11.03. @ 14:32 :: Panka Tamás