Lucskai Vincze : Éjszakai szeánsz

 csattogjatok  
 búgó csalogányok  
 öltsetek éj ruhát   
 borostyán gúnyát  
 ha kintornátok zokog   
 monoton  
 nyúlánk ágakon  
 kússzon sápadt holdsugár  
 ölelje a szunnyadó berket  
 s gyémánt fényén
 csorbuljon a nád

 borzolt vágy
 tó vizén

 éjféli áriát könnyeznek
 néma csillagok
 ágak zsenge nyugalma
 ring benne
 mint áldott
 pillanat
 kéj fészkéb?l
 el  nem illanhat
 sétámra szórt dalotok
 ösvényt taposnak
 lépteim alatt  

 csalogányok harmat szívén    
 verejték dallamok  
 szólítgatják a hajnalt 

Legutóbbi módosítás: 2008.11.13. @ 09:51 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...