a felh?k is mentek veled néztem amikor árnyékod a lámpa fényét?l arcomra esett azt hittem egy eltévedt es?csepp csupán de Te voltál ki még egyszer karodba zártál magadhoz vontál gyöngéden szád mézédes volt foglya lettem én még most is érzem bódító ízed szám szegletén
Etela Dvoráková vagyok...
Nyugat Szlovákiaban élek.
Aki akar megismerhet...
A léleknek nem kell a pénz,
a lélek valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
amikor valami szépet befogad,
és felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a Világ.