SZÉL HÁTÁN
Hiányzol.
Ismeretlenül hiányzol,
gondolatommal játszol,
pedig lehet,
játékos kedvb?l most
semmi nálad,
és csak azt kívántad,
hogy bújhass tolakodás el?l,
ha lehet, messzire.
Lélek, ha olvasod,
ne is figyelj ide,
ez nem vallomás,
mit valljak, és kinek?
Fogd fel levélnek,
mi nekifeszült a szélnek
és elindul vándorolni.
Mint a mesében,
nekilódul szépen,
és rendre jön szembe éppen
három király,
meg három királyfi,
banya, kalapnyi törp,
mind orrbavágni
a gondolatot,
mi, minek tagadjuk,
elragadott és röpített,
mint levelet,
meg, vagy, meg nem írtat.
(Ringat a szél,
mint tomhanks filmen
tollat,
hogy tenyérbe érjen
pihenni.)
Nem voltál pihehulláskor ott,
se tenyér, se szélhozott levél
nem találkozott,
Miértis?
Hja, hogy éled életed?
Én is élem, és nem kérek
sehol, se bebocsátást,
bocsánatot,
meg semmit se nem!
Csak két kék-barna szem
kövesse ahogy száll levél,
szélben!
Ennyit – ha ráérsz.
-csataloo-
BGJ.2008.02.24.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Balog Gábor -csataloo
